Operatív lízing

Definíció

Az 1997/112 számú APEH iránymutatás és a Hitelintézeti Törvény alapján minden olyan lízing, mely nem pénzügyi lízing, operatív lízingnek tekinthető.

Ennek ellenére általában csak a következő tulajdonságokkal jellemezhető ügyletet szokás operatív lízingnek tekinteni:

• A futamidő végén nem feltétlenül kerül sor a lízingtárgy tulajdonjogának átadására (vételi opció);
• A maradványérték, (ahol a vételi opció gyakorolható), megegyezik, vagy közel áll a piaci értékhez;
• Általában kapcsolódó szolgáltatások kísérik: lízingtárgy karbantartása, fejlesztése… stb.;
• A lízingbe vevő a futamidő alatt rendszeres díjat fizet a lízingbe adónak.

A futamidő végén a lízingbe vevő a következő lehetőségek közül választhat:

• visszaszolgáltatja a lízingtárgyat;
• alacsonyabb bérleti díj ellenében meghosszabbítja a futamidőt;
• maradványértéken megvásárolja a lízingtárgyat.

Míg a pénzügyi lízing lényegét tekintve a hitelhez hasonlít, addig az operatív lízing valójában bérleti konstrukció, ezért szokták tartós bérletnek is nevezni.

Tulajdonságai

• A lízingtárgy a lízingbe adó könyveiben kerül aktiválásra (a lízingbe adó mutatja ki mérlegében és számolja el az értékcsökkenést);
• Az üzemeltetés kockázata a lízingbe adó és a lízingbe vevő között megoszlik;
• Ha a lízingbe vevő vállalkozás, akkor:
  • A lízingdíj (bérleti díj) a számviteli törvény előírásaival összhangban költségként számolható el;
  • A lízingdíjat (bérleti díjat) 20 %-os ÁFA terheli

Számviteli elszámolás a lízingbe vevőnél

Szabályozás

Nincsen törvényi szabályozás, az 1997/112 számú APEH iránymutatás az alábbiakban határozza meg:

Az operatív lízing szerződés értelmében a lízingbe adó opciós vételi jogot biztosított maradványérték rögzítése mellett a lízingbe vevőnek.
Ebből következik, hogy az operatív lízing tulajdonképpen bérlet, mivel nem biztos, hogy az eszköz átkerül a lízingbe vevő tulajdonába, ezért adójogi szempontból is ennek megfelelően kell kezelni.
A lízingbe vevő a megfizetett bérleti (lízing) díjakat költségként (nem anyagjellegű szolgáltatások értékeként) számolja el. Ha a lízingbe vevőnél a lízinggel kapcsolatban egyéb járulékos, a számviteli törvény szerinti beszerzési ár részét képező költség is felmerül (pl.: szállítás, alapozás, próbaüzem… stb.), akkor azt a lízingbe vevőnek beruházásként kell elszámolnia, üzembe helyeznie és értékcsökkenési leírást kell elszámolni utána. Mindaddig, amíg a tárgyi eszköz a lízingbe, bérbe adó tulajdonában marad, értékcsökkenési leírást számolhat el utána az adózás előtti eredmény csökkentéseként. Mind a társasági adó, mind a társasági és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 30%-os értékcsökkenési leírást enged meg, az épületek, építmények kivételével.
A számviteli törvény időbeli elhatárolást ír elő a kettős könyvvitelt vezetők esetében az olyan gazdasági események kihatásaira, amelyek több évet érintenek. Tehát a szerződésben meghatározott lízingdíj fizetéseket, illetve bevételeket, az adott időszak bevételei, illetve költségei között olyan arányban kell elszámolni, ahogyan az az alapul szolgáló időszak és elszámolási időszak között megoszlik.
A társasági adóba a lízingre (operatív, pénzügyi) és a bérletre vonatkozó korrekciókat 1997-től új szerződések esetében nem kell alkalmazni. Meglévő szerződések esetében az 1996. évi LXXI. törvény 29. §-ának (1) bekezdésének b) pontja szerint a korrekciókat a szerződés lejártáig korábbi feltételek mellett alkalmazni kell.
Amennyiben a lízingbe vevő a lízingelt eszköz megvétele mellett dönt, úgy azt beszerzési áron (szerződés szerinti maradványértéken, ha ilyen nincs vételi áron), aktiválni kell és értékcsökkenési leírást kell elszámolni utána. Az elszámolási módszer utólag nem változtatható meg.

tovább

• Pénzügyi lízing
• Operatív lízing
• További lízingtípusok
• Összehasonlítás
• Előny-hátrány
• Ingatlanlízing
• A finanszírozás menete